Gyakran megesik, hogy vezetők megkérdezik tőlem, hogy egy konfliktusos helyzetre vagy munkavállalók felé való visszajelzésre ez vagy az a megoldás megfelelő-e szerintem. Ilyenkor gyakran megesik, hogy kevésbé tudom leplezni a csodálkozásomat és az arcomra kiül a megdöbbenés. Felfut a jobb szemöldököm és az ügyfelek visszakérdeznek:

“Miért, nem jó megoldás?”

Nem állom meg és nekifutok elmagyarázni, hogy mi az a felnőtt-gyerek kommunikáció és mi a baj azzal, ha ezt a munkahelyen alkalmazzuk. Most megint nekifutok, hátha hasznos nektek is.

Tudattalan mintáink dolgoznak bennünk

Kommunikációs mintáinkat alapvetően a szüleinktől hozzuk. Ők is a szüleiktől tanulták és generációról generációra örökítették tovább azokat a viselkedési és szóhasználati szokásokat, amikről azt gondolták, hogy célravezetők és megfelelőek az egyes szituációkban. Elárulom, hogy gyakran ezeknek a mintáknak a 60-70% nem igazán jó.

De mi vehet rá arra valakit, hogy a kommunikációját felülvizsgálja?

Általában két dolog:

  • az egyik a vezetői szerep, amely megköveteli, hogy tudatosan kommunikáljunk a beosztottainkkal,
  • a másik a párkapcsolat, amelyik nem tűri el, hogy a férfi a nőt vagy a nő a férfit verbálisan elnyomja.

A szerencsésebbek a vezetői szerepük kapcsán szembesülnek a tudatosságuk hiányával…

Az egyik ügyfelem a minap egy cégen belüli előléptetés kapcsán interjún volt, ahol megkérdezték tőle, hogy egy adott szituációban hogyan fordulna a beosztottja felé. A válaszát nem fogadták el, pedig őszintén a legjobb tudásával és kedvességével fogalmazta meg azt. Azt várták volna, hogy felnőtt-felnőtt kommunikációs helyzetre való törekvést mutat és ehhez szállít megoldást. Ő volt a legjobban meglepve, hogy az általa javasolt megközelítés nem a legjobb. Persze azóta ő már tudja, mi volt a gond. Most nézzük meg mi is.

A sztori

Gézának problémái vannak otthon. A munkahelyén vagy szomorú fejjel baktat a folyosón vagy agresszíven szól vissza a kollégáinak. Tarthatatlanná válik a kollégák számára a helyzet és a vezetőnek fel kell hozni Géza előtt a témát.

Vezető: Szia! Látom, mostanában ingerlékeny vagy. Mi a gond?
Géza: Tessék? Nem vagyok ingerlékeny! Ki mondta?
Vezető: Mindegy ki mondta. Most is azonnal felcsattantál. Csak azért jöttem ide hozzád, hogy segítsek neked. Szeretnél beszélgetni a problémádról?
Géza: Nem, köszi.
Vezető: Rendben.
A vezető elballag, magában azt gondolva, hogy ő mindent megtett, de Gézával nem lehet beszélni.

Ezzel szemben mi történt?

1. A vezető nem kért engedélyt arra, hogy szóba hozza a témát.
2. A vezető a következőket állította Gézáról:

  • ingerlékeny
  • gond van vele
  • felcsattan
  • segítségre van szüksége
  • problémája van

3. A vezető nem transzparens azzal kapcsolatban, hogy honnan származik az információja, a forrás típusát sem határozta meg: kolléga, saját észrevétel, email, pletyka…

​Gézát sem kell felmentenünk, persze feltételezhetjük, hogy nem volt abban a lelkiállapotban, hogy partnerként tudjon jelen lenni egy ilyen szituációban. Azonnal ráugrott minden szóra és hárított.

​Hogyan lehetett volna jobban csinálni?

A felnőtt-felnőtt kommunikáció alapja az egyenlőségre törekvés. Akkor is, ha

            • Te vagy a vezető és ő a beosztott,
            • Te jól vagy ő pedig rosszul,
            • Te tudod a megoldást, ő pedig nem,
            • Te tapasztaltabb vagy ő pedig kezdő,

Számos eszközt és megközelítést lehet felsorolni, amikor a felnőtt-felnőtt kommunikációról beszélünk. Az asszertivitás, mint kommunikációs mód szintén nagyon közel van ehhez a fogalomhoz. Kiválasztottam néhány alapelvet és eszközt, ami segíthet ennek a kommunikációs módnak az elsajátításában.

Alapállás

Ahogy az asszertív kommunikációban, vagyis az erőszakmentes önérvényesítés “művészetében” is, úgy itt is kell legyen az alapállásunk, hogy Én is OK vagyok és Te is OK vagy. Mindegy mit gondolsz, mit érzel, mi a helyzet, joga van a másiknak azt tenni, érezni, gondolni, amit akar. Ezért Ő is OK.

Szerződés vagy felhatalmazás kérése

Egy érzékeny beszélgetésbe akkor mehetsz bele, ha a másik féltől felhatalmazást kaptál arra, hogy ezt megtedd. Ne csodálkozz, ha visszautasítást kapsz, elfordul vagy megsértődik. Interakcióba akkor keveredhetünk egy másik emberrel, ha erre felhatalmazást kapunk tőle verbálisan vagy nonverbális úton. Az etikett alapja is ez.

Cél és közös megoldás fókusz

Gyakran elfog a vágy, hogy egy kommunikációs helyzetet arra használjunk fel, hogy elmondjuk a sérelmeinket, hogy átadjuk a másiknak, mennyi és milyen rosszat gondolunk róla és arról amit csinált vagy nem csinált. Paradox módon mind ezt azért tesszük, hogy elérjünk vele valamit. De lehet ezt így? Mekkora esélyünk van, hogy sikerül? Nem sok. Sokkal inkább arra kellene fókuszálni, hogy megtaláljuk a közös pontokat, tárjuk fel a véleményekben rejlő hasonlóságokat és ezek erősítő hatását kihasználva közös megoldásra törekedjünk.

Nyitott kérdések

Kicsit leegyszerűsítve a zárt kérdésekre lehet igennel vagy nemmel válaszolni, a nyitottakra nem. A “Nem baj, ha most beszélünk?” vagy az “Ideges vagy?” zárt kérdések, a “Mikor lenne alkalmas, hogy beszélgessünk céges és személyes kérdésekről?” és a “Hogy érzed magadat mostanában a cégnél?” pedig nyitott kérdések és jobban meg is felelnek a célnak és a céges környezetnek.

Nyugtázás

Az egyik legkevésbé használt kommunikációs eszköz a hétköznapokban. Elképesztően fontos, mégis gyakran megfeledkezünk róla. Amikor valaki közöl velünk valamit, úgy tudunk a legkönnyebben pozitív impulzust bevinni a kommunikációs szituációba, úgy tudjuk a leginkább tovább gördíteni a beszélgetést, ha nyugtázzuk a beérkező információt, visszajelezzük, hogy megértettük és/vagy egyetértettünk vele. Ez a közlőben nyugalmat és pozitív érzéseket alakít ki, így nekünk is nagyobb mozgásterünk lesz a mi véleményünket közölni, miután ő befejezte a beszédet. Ebből talán látszik, hogy olyan óriási potenciál van ebben az eszközben, amit csak ritkán aknázunk ki.

Én-üzenetek

Röviden összefoglalva, az én-üzenetek arra fordítják a figyelmünket, hogy kívánságaink, konfliktushelyzeteink vagy csupán egyszerű beszélgetéseink során igyekezzünk mindig a saját véleményünket, érzéseinket, kívánságainkat feltárni, megfogalmazni és ne a másikról beszéljünk.
Helytelen megfogalmazás: “Idegesítő vagy, állandóan elkésel.”
Helyes megfogalmazás: “Engem zavar, hogy gyakran csak késve tudjuk elkezdeni a meetinget.”

Sok éve figyelem az embereket, monitorozom magamban a céges kultúrákat és azt látom, hogy a legtöbb problémát a kollegális kapcsolatokban és az egyes részlegeken belüli vagy a részlegek közötti együttműködés területén a nem megfelelő kommunikáció okozza. Szembe kellene néznünk végre azzal, hogy a sikeres vezetői munkához, a céges sikerekhez nem elég a szaktudás és az Excel táblák világa (de nagyon fontos). A sikerhez kell az ember és a csapat, és ezeknek a megfelelő irányba állításához és a céltartás megtartásához vezetőként a legfontosabb eszközünk a személyes kommunikációnk.

Beszédtechnika és a tudatos kommunikáció

Beszédtechnika és a tudatos kommunikáció

Te tudod, hogyan lehetne változtatni a beszédeden, a kifejezésmódodon, a hangodon?
A legtöbben nem tudják, és ez a “tudatlanság” az, ami miatt sokszor kényszerpályára kerülnek, mivel elkönyvelik magukat rossz előadónak, rossz kommunikátornak, vagy rosszabb esetben mások könyvelik el őket ilyennek.
Jó hírem van: meg lehet tanulni beszélni!

Egy céges karácsonyi party elé

Egy céges karácsonyi party elé

Bár sokan nem gondolnák, de gyakran van összefüggés a karácsonyi beszélgetések és a következő évi személyi döntések között. Érdemes végiggondolni, mit várhatunk a céges karácsonyi partytól, és hogyan készüljünk fel rá.

Az első 90 nap – coaching vezetőknek

Az első 90 nap – coaching vezetőknek

Amikor kineveznek valakit vezetőnek, az első reakciója általában az öröm. Csak később, hetek múlva kezdi elfogni az embereket a felelősségből táplálkozó félelem érzése, amikor megértik, emberek élete, hogyléte, a cég profitja és megfelelő működése múlik a mindennapi döntéseiken. Jogos a félelem?

HTML Snippets Powered By : XYZScripts.com

Tetszett?

Oszd meg kollégáiddal és barátaiddal, hátha nekik is hasznos lesz.