Sokszor szegezik nekem a praxisomban azt a kérdést, hogy kell-e, illetve hogyan lehetne egy adott területen szakértővé válni. Nem tudom. Miért, kell egyáltalán szakértővé válni? 

A témával kapcsolatban olyan kérdések kavarognak bennünk, mint:

• Hiszen, ha nem vagy valaminek a szakértője, akkor nem is teljesedtél ki semmiben, igaz?
• Szakértőnek lenni egy rang.
• Akkor fognak igazán megbecsülni, ha szakértővé válsz.
• Egy dologban mindenképpen legyél nagyon jó, akkor biztosan boldogulsz. ​

Gyerekkori beidegződések

Nézzük, milyen iránymutatást kaptunk erre nézve a szüleinktől?
“Tanulj egy rendes szakmát fiam, dolgozz keményen és meglátod, meg lesz az eredménye.”

Ha ma ezt mondaná valaki, akkor a következő szavakkal kapcsolatban tennék fel kérdéseket:
“Tanulj” – biztosan a tanulás, mint módszer a legjobb arra, hogy az adott területen fejlődj?
“Rendes” – kinek az értékrendje és milyen piaci trendek alapján állapítható meg, hogy mi számít rendesnek. Neked mi a “rendes”?
“Dolgozz keményen” – a szüleid mércéje szerint keményen vagy a sajátod alapján? Egyáltalán mi a célod? Oda tényleg a kemény munka visz el?
“Eredménye” – mi az elvárt eredmény? Három szoba négy kerék? Négy szoba nyolc kerék? Vagy egy bungaló Balin a tengerparton?

Kétezres évek

Aztán jöttek a 2000-es évek, amikor már nem volt elég, hogy valaki jó legyen a szakmájában. Az egyes szakterületeken belül is specializálódni kellett, hiszen akkor vált valaki nélkülözhetetlenné és persze anyagi értelemben is felértékelődött a munkája. Ez volt, akinek ment, volt, akinek nem, az informatikában sokaknak hasznos trendnek bizonyult. Azt hiszem kimondhatom, hogy ezzel a hullámmal a humán területeken nem nagyon tudtak mit kezdeni az emberek.

Ma

Készülünk. Készülünk arra, hogy a AI vagy magyarul MI, a mesterséges intelligencia átveszi a munkánk egy jelentős részét. Félelmetes és egyszerre izgalmas jövőkép. Félelmetes, mert nagy valószínűséggel sok-sok “örök igazság”, a szüleink és nagyszüleink igazságai meg fognak dőlni a következő 50 évben. Félelmetes, mert nem igazán tudjuk, hogy nekünk hogyan kellene ehhez igazodnunk és még kevésbé látjuk, hogy a gyermekeinket milyen irányba kellene terelgetnünk. Izgalmas, mert már maga a probléma felvetése is olyan kérdéseket feszeget, amelyeken keresztül az emberi működés alapjait vizsgálhatjuk.

Létezik egy számomra nagyon szimpatikus megközelítés, ami igyekszik kezelni ezt a kérdést:

fókuszáljunk azokra az emberi értékekre, amelyek emberré tesznek minket, higgyünk benne, hogy jó eséllyel ezekre száz és kétszáz év múlva is szükség lesz a Föld nevű bolygón.

Vezetői munka

Van egy, már elcsépelt mondat, amit a vezetőképzőkben és a szakirodalomban újra és újra hangoztatnak:

Ha sikeres akarsz lenni,
vedd körül magadat nálad okosabb emberekkel.

Egyrészt lehet bízni abban, hogy erre a mondatra szükség lesz amíg világ a világ, mivel a vezetők egy jelentős része fél ezt a lépést megtenni. De ugyanakkor hogyan hangzik ez a mondat a Mesterséges Intelligencia térnyerésének figyelembevételével?

Mondjuk így?

Vezetőként vedd körül magad érző,
tudatos, gondolkodó emberekkel, a többit bízd rá a gépekre.

Ez csak az én első változatom és még nem tudom, hogy hogyan fog hangozni a végső mondat. Még nincs jelen a mindennapjaimban ez a kihívás, de már érzem, hogy kell, hogy legyen egy kimunkált mondatom, ami igyekszik leírni a vezető, a munkatársak és a mesterséges intelligencia viszonyát.

Szerintem érdemes elkezdeni a gondolkodást ebben a tárgykörben.

​

Jack Ma
A jövő tanításáról (de a beszélgetés elejét is érdemes megnézni)
​

Stuart Russel
Miképpen teheti jobbá a mesterséges intelligencia a világot?
​

Kiss Kálmán
A magyar oktatás jelenéről és jövőjéről
​