Apával tettél.
40 hosszú éven át álmodtam egy életet, fürödtem meg újra és újra az elképzelt jövő világában.
És most itt vagy. Itt vagy kikerülhetetlenül, és boldogsággal töltöd meg napjaim minden percét.
Három hete vagy velünk, és én azóta próbálok nekifutni ennek a posztnak, megtalálni a megfelelő szavakat.

Írni arról,
hogy milyen csodálatos, hogy itt vagy velünk,
hogy minden porcikád gyönyörű,
hogy olyan érzéseket ébresztesz, amelyekről csak a költészet szavain keresztül tudtam eddig,
hogy elvarázsol a mosolyod,
hogy sosem gondoltam volna, hogy pelenkázni ekkora öröm,
hogy a te fürdésed nagyobb öröm, mintha én ülnék be a medencében,
hogy milyen szorosra zárod a kapcsolatot, amelyet családnak hívunk,
hogy nem teher, hanem öröm vagy,
hogy minden nap új felfedeznivalót tartogat általad,
hogy értelmet adsz a sétáknak,
hogy az eddigi boldog hazaérkezést már ünneppé is varázsolod,
hogy lenyűgözve nézhetem az anyaság csodáját,
hogy a nővéreiddel már most megmutatod a testvéri szeretet boldogságát,
hogy engem lehet úgy éjjel háromszor felkelteni, hogy nem vagyok nyűgös,
hogy csodálatos a hapcizásod, a böfizésed, a kakilásod,
hogy utolérhetetlen élmény, amikor nagy ívben pisilsz le pelenkázás közben,
hogy a nyíló értelmed a világ legnagyobb csodája,
hogy a létezés újabb dimenzióit ismerhettem meg általad,
hogy megmutatod, hogy a szívemben kimeríthetetlen a szeretet.

Köszönöm, hogy vagy, Dávid.

És nem utolsósorban,
hogy sosem gondoltam volna, hogy az egyik legszebb hang, amit örömmel hallok majd, az az újszülött fiam fenekéből fog érkezni.

Köszönöm Neked!

HTML Snippets Powered By : XYZScripts.com

Tetszett?

Oszd meg kollégáiddal és barátaiddal, hátha nekik is hasznos lesz.