Már az előző elkészítése is sok felismerést hozott számomra, de ez sem marad el tőle. Azt gondoltam, megosztom a tapasztalataimat, hátha van, ami segít nektek is.

Az előző weboldalam elkészítésének 2012-ben úgy indultam neki, hogy leültem és feltettem magamnak a kérdést, vajon én, Kertész András mit tudok segíteni a világnak most, így 34-35 évesen. Épp egy kiégési fázis végén voltam, így rám is fért ez az elmélyedős munka. Volt néhány gondolatom, de nem voltak rendszerezve. Leültem és elkezdtem írni. Ezt a coachingban kreatív írásnak hívjuk. Sok-sok gondolat gyűlt össze, hónapokon keresztül írtam magamról, a világról, a szakmáról száz meg száz oldalakat. Majd, amikor már kellő anyag gyűlt össze, rendszereztem és megszületett belőle az első kerteszandras.hu. Szerettem, sokat pepecseltem vele, de lassan eljárt felette az idő.

Tudjátok, változás állandó, így nekem is tovább kellett haladnom.

Nem tudom, hallottátok-e, de a szoftverspecifikáció egy nagyon nehéz műfaj. Arról szól, hogy bár a kockák (bocs) mindent összeraknak és leprogramoznak neked, de sajnos meg kell mondanod, hogy mit szeretnél. És itt a bökkenő. A legtöbb ember nem tudja, maximum csak érzi, hogy mit is szeretne valójában. 

Egy saját weboldal nagyon sok mindent mutat meg rólad. Tükrözi azt, hogy mi érdekel, mik foglalkoztatnak a hétköznapokban, a gondolkodásmódodat, ahogy a világot látod, a felépítése megmutatja, mennyire vagy strukturált, a színei az ízlésedről árulkodnak…

Nekem újra neki kellett veselkednem ennek a munkának, és feltennem valamennyi kérdést.

És íme, itt a 2.0, az új, a modern, a más. Mert egészen más, és máshogy is született. Az előző születésének nyugodt körülményeivel ellentétben most a sok munkával terhelt hétköznapok és  folyamatosan változó környezet adottságait figyelembe véve kellett elmerülnöm a saját magam elemzésében. Meg is látszott a tempón. 2 évbe telt, mire ma olvashatod ezt a cikket.

Voltak jó pillanatok, amikor azt hittem majdnem kész. De akkor jött valami, egy újabb munka, egy újabb felkérés, egy újabb terület, amin elkezdtem dolgozni, és a figyelmem már máshol volt. Mire visszatértem, addigra már mást gondoltam arról, amit 3-4 hónappal azelőtt írtam. Eljött egy pont, amikor magamba néztem és úgy döntöttem, ez nem az az időszak, amikor meg tudom fogalmazni mind azt, ami ide kell. El is engedtem 3 hónapra a dolgot, és nem fogtok csodálkozni ha azt mondom, a lehető legjobban tettem. Észrevétlenül dolgozott bennem a megannyi kérdés, és amikor újra elővettem a témát, már megvoltak a válaszok.

Miközben olvasod ezeket a sorokat, engem boldoggá tesz, hogy bár nehéz út volt, de megérkeztünk egy fontos állomásra, ide a 2.0-ra, ahol találkozhatunk.

Szeretettel köszöntelek, remélve, hogy egyszerre hasznos és élvezetes lesz számodra az itt töltött idő.

A mihamarabbi találkozás reményében,

András