Sokszor van olyan érzésem, hogy az embereknek minden udvariasságukat összeszedve sem sikerül olyan kommunikációt folytatniuk, amely az európai etikettnek és a minimális elvárásoknak megfelelne. Látszik az igyekezet, de hiányzik a tudás. Hogy miért van ez? Miért fullad kudarcba sok kapcsolat már az elején az elrontott első benyomás miatt? Messzire vezetne kielemezni (oktatási rendszer, neveltetés, szociális környezet…), de lehet, hogy egyszer még megteszem.
Sille István
„A társasági formák, udvariassági és illemszabályok nem pusztán a királyi udvarokból kikopott cafrangok, hanem a nyugodt, feszültségmentes, jól szabályozott együttélés magatartásmintái is. Tekintettel vagyok a másikra, hogy ő is tekintettel legyen rám.”
Egy újabb történet a múlt hétről
Elegáns ruhaüzlet, néhány ember lézeng. Két pénztár nyitva, mindegyiknél egy-egy ember. A két pénztár között középen két ember egymás mögött vár a sorára. Odajön egy férfi és összeszedve az udvariasságát és jólneveltségét megkérdezi:
„Két sor van? Hadd kérdezzem meg.”
A középen álló és elől lévő hölgy válasza: „Itt állunk középen és várakozunk…”
Mi volt a férfi kérdésével a baj? Szerintem az, hogy:
-
Nem köszönt.
-
„Hadd kérdezzem meg” – nem udvarias formula.
-
Nem mérte fel jól a helyzetet.
-
Ha két sor lenne, de bizonytalan lenne, hogy ki hova tartozik az adott sorban, akkor sem illene megelőznie senkit, különösen egy hölgyet nem, még akkor sem, ha ő szerencsésebbként a gyorsabban haladó sorba állna be. Vagyis maga a kérdés is sértő ilyen helyzetben, hiszen kultúrember nem előz meg másokat, ha később érkezett és a sorrend egyértelmű a szituációból. (Más a helyzet, amikor 20 ember áll az egyik sorban és 18 a másikban.)
A férfi elvesztegette a pozitív első benyomás lehetőségét, hiszen egy ilyen indítás után mindenkinek meg lehetett a véleménye róla. Ez azért szomorú, mert láthatóan ő igyekezett mindent megtenni.
„Miért szükségszerű az etikett és a protokoll?
- eszközt jelentenek az idegenekkel (és ismerősökkel) való kapcsolatteremtésre és a kapcsolatok fenntartására a hivatalos vagy a magánéletben, még érdekellentét, eltérő vélemény esetén is;
- védenek attól, hogy olyan hibát, sértést kövessünk el, amely károsan befolyásolhatja vagy meghiúsíthatja a kapcsolattartást, a kapcsolatok fejlesztését;
- megvédenek attól is, hogy ellenünk ilyen hibát, sértést követhessenek el;
- érdemi segítséget jelenthetnek: egy udvariassági gesztus továbbviheti a megrekedt tárgyalást, átsegíthet egy kapcsolat a válsághelyzeten, az érdektelenségbe és unalomba fulladás helyett új kapcsolati és érdekeltségi pontokat találhatunk;
- taktikai eszközként is felhasználhatók a meglepetésre, a figyelemelvonásra, az időhúzásra, a megfélemlítésre, a tényleges tárgyalási szándék elrejtésére stb.;”
Az etikett nem egy ósdi bútordarab, amit már régen ki kellett volna dobni lomtalanításkor. Ma is minden nap szükségünk van rá. Én az etikettről azt tartom, hogy a világ egyik legpraktikusabb dolga. Az etikett nem egy szabályrendszer, mint egy társasjáték szabályrendszere, amit megírnak és tartanod kell magadat hozzá. Az etikett az emberi interakcióknak, kommunikációnak sok száz év alatt összegyűjtött tapasztalatait leszűrve összegzi azt a tudást, ami segít, hogy mire érdemes odafigyelni, hogy te is jól érezd magad és más is jól érezze magát veled, mikor egyszerre vagytok egy szobában, egy társaságban.