…avagy miért hasznos ismerni az emberi test fiziológiáját a sikeres prezentációhoz?
Több mint 10 éve tartok prezentáció- és beszédtechnika-tréningeket. A közös munka elején fel szoktam tenni azt a kérdést, hogy hány hangszalagja van egy embernek. Ilyenkor meredten néznek rám, és mindenki veszettül kutat az általános iskolai emlékei között. A biológia-, vagy akár a magyartanár arca nagy nehezen be szokott ugrani, de a helyes válasz ritkán.
Miért is érdekes ez?
Ugyanazért fontos, mint amiért megkérdezzük egy hegedűművésztől, hány húrja van a hangszerének. Elvárjuk, hogy tudja a helyes választ, jól ismerje azt, amivel dolgozik. Képzeljük el, hogyan vélekednénk a művészről, ha nem tudná. (Tényleg, hány húrja is van? ;-))
Van egy sokak által ismert mondás a beszéddel és énekléssel kapcsolatban: a tested a hangszered.
Ez tényleg így van. Ahhoz, hogy a testével (hangjával) tudatosan (és itt a tudatos szón van a hangsúly) ki tudjon fejezni gondolatokat, érzelmeket, meggyőzően tudjon közvetíteni üzleti vagy privát üzeneteket 5 vagy akár 2000 embernek, ahhoz ismernie kell azt, amivel dolgozik, vagyis a saját testét.
Hangadáskor nagyon sok izom dolgozik egyszerre, amelyeknek egy részét tudatosan kell tudnunk működtetni ahhoz, hogy a megfelelő hangsúlyt, hangszínt, hangerőt képesek legyünk “előállítani”. Ezek a hangképző izmok a fejünktől a mellkasunkig helyezkednek el, és koordinált mozgásukkal segítik elő a hangképzést.
Ne gondolja, hogy a kezdeti sikerekhez óriási munkára és időráfordításra van szüksége! Két óra tréning, 10 óra otthoni gyakorlás, és érezni fogja, hogy mennyivel tudatosabban, magabiztosabban bánik a “hangszerével”.
Hány hangszalagja van egy embernek?
Hangszalag (latin-görög orvosi műszóval ligamentum thyreo-arytenoideum): kötőszövetes nyalábokból és izomrostokból álló, nyálkahártyával borított szalagszerű páros képlet. Az ún. processus vocalis és a pajzsporc belső felszíne között van kifeszítve. A tüdőből kiáramló levegő hozza rezgésbe. Belégzésnél a két hangszalag kb. 40 fokos szöget alkot, míg hangadásnál, éneknél egymáshoz simul.