Én is átestem rajta, úgy, ahogy jó néhány ügyfelem is. Úgy gondoltam, írok róla néhány gondolatot, hogy ti is felismerjétek és találhassatok megoldást ha közeledik, vagy ha már esetleg benne vagytok.

Tudtad?

Hivatalosan is egészségügyi rendellenességnek minősítette az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a kiégést. Definíciójuk szerint a „kiégés egy olyan szindróma, melyet krónikus munkahelyi stressz okoz, amit nem kezelnek megfelelően.” Vagyis a kiégés nem egyszerűen a stresszt, hanem a hosszú időn keresztül tapasztalható, folyamatos, kezeletlen nyomást jelenti.

(forrás: Portfolio)

Velem így történt….

(2011) Egyszerre voltam operaénekes, Business Development Manager, coach, alapítványi elnök, vállalkozó és még ki tudja mi. Akkor már évek óta így éltem. Élveztem a sok és változatos feladatot, jó volt megélni, ahogyan tanulok és fejlődöm.

De valami nem stimmelt.

• Szorított a szívem, de úgy, hogy sokszor le kellett ülnöm.
• 100 fölötti volt a nyugalmi pulzusom.
• 140 fölött volt a vérnyomásom.
• Volt rajtam plusz 25 kiló túlsúly.
• És volt bennem egy állandó szorongás, amin nem tudtam úrrá lenni.

Elhatároztam, hogy változtatok.
Otthagytam az akkori fő munkahelyemet. Azt gondoltam, kis pihenés után folytatom a többi tevékenységemet a megszokott rendben. Mondanom sem kell, hogy nem így történt. Egyszerűen nem tudtam felállni a kanapéról. Ültem és ültem a kanapén naphosszat, néztem a Született feleségeket és nem mozdult az agyam. Kiégtem.

1-1,5 hónap küzdelem után beláttam, hogy a burn out állapotába kerültem, és nincs más hátra, mint elfogadni és megélni mindezt. Dolgoztam magamon, sportoltam, pihentem és a természetgyógyászatot is segítségül hívtam. Megengedtem magamnak, hogy megéljem ezt az állapotot.

Nem tudtam könyvet olvasni, új információkat befogadni. Azt éreztem, hogy az agyamnak és a lelkemnek is pihennie kell, hogy újra elindulhasson.

Lassan, nagyon lassan indult el újra a kreativ gondolkodásom. Szinte éreztem, ahogy döcögve, sorról-sorra fokozatosan fogadja be az agyam az új információkat.

3-4 hónap sorozatnézés után kezdtem csak érezni, hogy egyszer képes leszek újat alkotni.

Sokat tanultam ebből az időszakból:

• Megismertem a határaimat, hogy mennyit és mit bírok. Hogy meddig tart a kreativitás és a motiváció, és hol kezdődik a kényszer.
• Megtanultam, milyen helyzetekben tudok valóban értékes munkát végezni, és mik azok, ahol vissza vannak fojtva az energiáim.
• Megismertem az elfogadás erejét. Azt az elfogadó, de cselekvőképes állapotot, ahol nem a helyzet ellen harcolsz, hanem a megismerésének segítségével találod meg a saját utad.
• Megtanultam, hogy csak úgy tud támogatni a társam, a család és a barátok, ha sikerül felismernem és szembenéznem a helyzetemmel, és így megosztanom az érzéseimet és gondolataimat másokkal.
• Megtanultam, hogy az életben nincs fent a lent nélkül, és a lent az, aminek az energiája segíthet magasabbra jutni.

Fél év eltelte után összeállt bennem a terv, hogyan szeretném élni az életemet. Elindítottam két projektet, amelyek a következő években sok feladatot és örömet jelentettek és máig is sikeresen működnek.

Akkor még nem gondoltam, hogy ez a tapasztalat sokat fog jelenteni a coach munkámban is. Ma már hálás szívvel gondolok erre a burn out élményemre, mert a megélésén és feldolgozásán keresztül sokaknak tudok támogatást nyújtani.

A felismerés és a változtatás a két kulcsszó itt is.

Hogy felismered-e, hogy rossz irányba tartasz vagy rossz attitűddel éled az életed. Hogy megengeded-e magadnak, hogy megéld és elfogadd ezt az állapotot és megtaláld azokat a módszereket és embereket, amik és akik segíteni tudnak a változtatásban. Hiszem, hogy a coaching is egyike a azoknak a módszereknek, amelynek segítségével másképpen tudsz ránézni az életedre, a jelenből a jövő felé dolgozva új célokat tudsz kitűzni és képes lehetsz megtalálni magadban azokat az energiákat, amelyek segítenek megtenni a szükséges lépéseket.