Minden szerda gyereknap és még apa is élvezi
Kertész András coach, változásdesigner egy élménydús nyári szünet után úgy döntött, hogy a hétköznapok rohanását megtörve szeretne több időt tölteni a kisfiával, Dáviddal. Bevezette a #apasszerda -kat és egy éven át ezen a napon egyáltalán nem dolgozott, nem válaszolt az e-mailekre, a telefont pedig csak a szűk családjának vette fel szerdánként. Elmeséli, mit tapasztalt.
“Mivel coachként karrier-újratervezésről szóló workshopokat tartok, ezért a saját karrieremet is újra és újra áttervezem, általában januárban és szeptemberben. Egy hosszú nyári szünet és azelőtt egy sok munkával töltött időszak után leültem a naptáram elé és elkezdtem gondolkodni azon, hogy milyen életet szeretnék élni, mi a fontos és mennyit szeretnék dolgozni. Rájöttem arra is, hogy nekem az kevés lesz, ha csak annyi időt vagyok együtt a kisfiammal, Dáviddal, amennyit a hétköznapok engednek: reggel rohanunk, majd este hullafáradtan beesünk az ágyba. Szerettem volna minőségi időt vele tölteni, olyat, amikor igazán egymásra tudunk figyelni” – emlékezett vissza András.
A homokozó szélén
Miután összevetette a lehetőségeit a vágyaival, András eldöntötte, hogy szerdánként otthon lesz a kisfiával és nem dolgozik. Ezeket a napokat #apasszerda -knak nevezte el és minden munkáját a hét többi napjára időzítette. “Eleinte sokszor nemet kellett mondanom, mert az emberek nem értették, hogy én miért nem dolgozom szerdán. Aztán a Facebook oldalamon elkezdtem “Dávid-posztokat” írni, ami olyan népszerű lett – sok tízezren kezdték el olvasni-, hogy ha nem írtam szerdán, akkor számonkértek, hogy hol vannak a posztok” – mondja András, hozzátéve, hogy hiába lejárt az egy év, most is kérdezik a követői, hogy hol vannak a posztok Dávidról.
Miközben fantasztikusan jól érezte magát a fiával szerdánként, András elárulta, hogy mondott nemet olyan felkérésre is, ami nemcsak sok pénzt hozott volna, de izgalmas is lett volna. Ellenállt a kísértésnek, a kisfia érdekében. “Ez volt a kisebbik kihívás, a nagyobb az volt, hogy tudjak valóban jelen lenni, ott a homokozó szélén. Nehéz volt kikapcsolni az olyan gondolatokat, hogy hogyan tartom el az öttagú a családomat, milyen feladataim vannak” – emlékszik vissza András, aki végül néhány hónap alatt eljutott oda, hogy szerdánként a telefonját sem nézte meg. “Óriási élvezet volt, olyan érzés, mint amikor az ember megtanul nyaralni” – mondja nevetve.
Miért pont szerda?
Adódik a kérdés, hogy miért pont a hét közepén dönt úgy az ember, hogy kiszáll a mókuskerékből, és lelassít a gyermeke kedvéért. András válasza egyszerű: egyrészt miután a kisfia elkezdett bölcsődébe járni, tudatosan beépített egy napot a hét közepére, amikor Dávid is úgy érezhette, hogy hétvége van. “A másik oka a szerdáknak az az önző ok, hogy nekem is jó volt megállni. Azt a hashtaget használtam erre, hogy #szerdaisvasarnap” – mondta Kertész András, coach.
Lassú ébredések, komótos reggelik, játék otthon, délutáni szunyókálás, majd irány a játszótér – ez jellemezte egy éven át a szerdákat András és Dávid életében. Január 1-jével azonban véget ért a #daviddalavilag, András szerint nemcsak azért, mert pénzbe kerül az, hogy az ember szerdánként a gyerekével legyen, de úgy látja, hogy a kisfia is jobban igényli már a saját kisbarátait. “Ettől függetlenül elképesztően hiányoznak nekem ezek a napok, mert bár még alig indult be az év, azt érzékelem, hogy megint pörög a verkli. Sajnos a szerdák lassú dinamikáját nem tudjuk reprodukálni a hétvégéken. Azért továbbra is keresni fogom az alkalmakat, hogy értékes időt töltsek Dáviddal, és az apaság “nagyköveteként” a projektet is szeretném tovább vinni. Remélem, idén megjelenik egy könyv a Dávid-posztókból is.” – meséli. András coachként szülési szabadságról a munkaerőpiacra visszatérő nőkkel is foglalkozik és úgy látja, hogy a gyereknevelés ugyanannyira női feladat, mint amennyire férfi feladat. “Azt látom, hogy a szombat vagy vasárnap délelőttöket valóban megkapják az anyák és az apukák viszik a játszótérre a gyerekeiket, de szerda délután egyetlen apukát sem láttam a játszótéren” – mondta.
____________________________
A cikk először a Marie Claire Magazin 2020. márciusi számában jelent meg nyomtatásban.