A reggeli kávém mellet olvastam P. G. Wodehouse Csirkék és szerelem című opuszát Révbíró Tamás remek fordításában, amikor szembe jött egy kifejezés: “pöhös nyagóc”. Jót mosolyogtam rajta, majd elkezdett érdekelni, hogy mit jelenthet. Milyen ember az ilyen? Izgalmas, érdeklődést felkeltő kifejezésnek tűnt, ismerős volt és mégsem értettem.

Hogy van ez?

Hála a szent Googlenak, gyorsan ráleltem ennek a fura jelenségnek az okára. Kálnoky Lászlónak köszönhetjük ezt a remek kifejezést, amelyet műfodítás-paródiájában használt egy nem létező Shakespeare-királydráma (a XIX. Henrik) 35-40 sorában.

“Henrik: Csitándiságomat csotválja még
e purhonya, ez a pöhös nyagóc!
S Richárd, a nyekre? Hát ő?
Mondsza csak!

Downtar: Cáp cselkesiddel sunnyog és butog
A Vérgonyasztón…”

Milyen érdekes, hogy csupán a szavak hangzásával mennyi üzenetet juttatunk el a hallgatóságunkhoz úgy, hogy talán nem is értik mit mondunk. Persze a megállapítás triviális, de ezt a szempontot mégsem használjuk beszédeink felépítése során.

Ezer és ezer szempont van, amelyek érvényesülése nagymértékben befolyásolja a nyilvános beszéd sikerességét. Az előadás, a mimika, a logikus érvelés, a csillogó szem vagy a nyakkendő színe ugyan úgy hat a hallgatóságra, mint a jól megválasztott szavak.

“Én így mondom, így is megértik .”- szoktak érvelni egyes ügyfeleim, amikor ez a kérdés felmerül. Ilyenkor gyakorta szemantikai vitába bocsátkozunk, pedig sokszor nem is erre lenne szükség.

Csupán be kellene, hogy lássuk, hogy a szavaknak ereje van. Mélyről hoznak elő emlékeket, csupán a hangzásuk folytán, jókedvre derítenek vagy elszomorítanak. Úgy működnek, mint az idézetek. Gondoljunk például Petőfi Sándor verseire, amelyeket, ha meghallunk, nem csupán a vers mondanivalója jön elő emlékezetünkből, de a gyermekkori emlékek is, amelyek a vers tanulásához, esetleg elszavalásához kapcsolódtak.

A szavak, közvetlen jelentésükön túl számos információt hordoznak, és ezt a tulajdonságukat érdemes használnunk beszédeink felépítésénél is.

Fordítva is igaz. Vagyis szavaink, amelyeket gyakran használunk, már kiválasztottságuk és hangzásuk okán is meghatározzák stílusunkat. És mivel a stílus maga az ember, így minket is. Ez a megközelítés azért is érdekes, mivel ha megkérdeznénk 10 cégvezetőt vagy közszereplőt, hogy átgondolta-e, miképpen határozzák meg őt a gyakran használt kifejezései, le merem fogadni, hogy talán egy lenne, aki igennel válaszolna.

Nem vagyunk tudatosak abban, milyen szavakat választunk abból a célból, hogy a legtisztábban és leghatékonyabban juttassuk el üzeneteinket a hallgatóságunkhoz.

Remélem, felkeltettem kicsit az érdeklődéseteket a téma iránt. Érdemes megfigyelni magunkat, hogy miképpen határoznak meg minket a szavaink, hogyan sorolnak be társadalmi csoportokba, hogyan engednek következtetni pallérozottságunkra, kellően tükrözik-e világszemléletünket.

Sokszor hallottátok tőlem, de nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy azoknak az embereknek, akik munkájuk során beszédükön keresztül hatnak másokra, verbalitás útján juttatnak el üzeneteket másokhoz, az önreflexió és a retorikai tudás fejlesztése elengedhetetlen, hogy sikereket érhessenek el.

Tetszett?

Oszd meg kollégáiddal és barátaiddal, hátha nekik is hasznos lesz.