Juuupiiii 🙂 vagy oh :-(? Azt hiszem, mind a kettő egyszerre. Lehet, hogy azok, akik az elmúlt években a Dávid-posztok kapcsán ismertek meg, kicsit el fognak csodálkozni azon, amit most írok: örülök, hogy Dávid megint bölcsibe jár.

Ezzel együtt azt is gondolom, hogy áldás ez a karantén helyzet, mert sokat adott nekünk: soha ennyit nem lehetett együtt a családunk, soha nem töltöttünk ennyi időt a kertben vagy biciklizve, soha nem éltük át ilyen intenzíven, hogy milyen egyszerre gyereket nevelni, dolgozni, főzni, takarítani és házi feladatot csinálni.

És mégis, ebből az életformából most ennyi éppen elég volt, köszi.

Megint lehet bölcsibe menni

A múlt héten szóltak, hogy kinyit a bölcsőde. És lám. A ma reggelünk olyan volt, mintha időutazást tettünk volna a múltba. Követtük a jól bevált reggeli rutint: felkelés, reggeli, táncolás-éneklés, mosdás-felöltözés, indulás a bölcsibe. Mr D is ugyan olyan jól vette a kanyarokat, mint 2 hónappal ez előtt. Mosolyogva fogadta a barátait, felpattant egy biciklire és már ott sem volt. Apaként ezt látni óriási megkönnyebbülés és öröm volt.

Szuper, hogy nincs itthon. Tényleg.

Az első, ami hazaérkezve eszembe jutott, hogy milyen sok olyan tevékenység van, amit Dávid mellett nem lehet csinálni, és hogy ezekre most lesz esélyem. Beverhetek egy szöget a falba úgy, hogy nem veszi ki a kezemből a kalapácsot. Micsoda öröm.

Ismét egy új élet kezdődik

Egy picit ezt is kiélvezzük. Mióta Dávid megszületett, soha, de soha nem volt olyan, hogy az én drága jó feleségemmel otthon lettünk volna úgy, hogy közben a gyerekek nincsenek itthon. Most csend van, ő az egyik szobában dolgozik nyugodtan, én a másikban, ebédnél találkozunk, végigmondunk teljes mondatokat úgy, hogy közben képesek vagyunk tartani a szemkontaktust, nyugodtan szürcsöljük az ebéd utáni kávét… Tudom, hogy ez az állapot sem fog sokáig tartani, de most kiélvezzük minden pillanatát.

Időben lépni
és meglátni mindenben a jót.

Talán most is ez a kulcs. Változik minden körülöttünk, és ha tudunk vele menni, akkor olyan új helyzetekben találhatjuk magunkat, amikről nem is sejtettük, hogy megadatnak nekünk.

Mr D, kívánom neked, hogy legyen a te felnőtt életedben is legalább két hónap karantén, hogy megláthasd, mik az értékek az életben és magadhoz ölelhesd mind azt, ami fontos.

Az írás először a Facebookon jelent meg 2020. május 11-én.
Link: https://www.facebook.com/apa2.0/photos/a.258504935522974/258504722189662/?type=3&theater