A Déli pályaudvaron jártam. Buda szívében, ahonnan az emberek szép magyar tájakra utaznak. Azon a helyen, ahová megérkezik a magyar polgár, amikor felkeresi a fővárost.
Lesújtó állapotban van!
A nagy magyar valóságot az arcomba tolja sok apró részlet. Törött lámpák, piszkos kövek, lógó vezetékek, törött csempék, hajléktalanok, bádog viskókból árult egészségtelen ételek. Ez 2017 Magyarországa Buda szívében.
Mi kellene a változáshoz?
Talán érdemes lenne átgondolni a prioritásokat. Mindig a stadionokkal példálózunk. Biztos, hogy számtalan honfitársunknak sokkal-sokkal fontosabbak mint a vonatközlekedés. Azért szeretnék hinni benne, hogy akadnak még páran, akik úgy gondolják (ahogy én is), hogy az embereknek szükségük lenne méltó közlekedésre. Talán mindenkit emelne a szürke hétköznapokban, ha érezné az állam törődését…
“A Déli pályaudvar egyike Budapest három legfontosabb pályaudvarának a Keleti és a Nyugati mellett.”
Lehet másképp is?
Többször futottam bele a pozitív csalódás érzésébe, amikor külföldön jártam egy pályaudvaron. Már vártam a jól ismert diszkomfort érzést, ami az állomásokon rendszerint elfog. De elmaradt! Angliában, Franciaországban, Németországban olyan állomások fogadtak, amelyek repülőtérnek is beillettek volna.
Mi van ott, ami itt nincs?
Pénz! Pénz? Itt nincs pénz? (őőőőőőő… most hagyjuk) De hiszen nem is nagyon kellene pénz.
Első körben elég lenne víz és kefe.
Egy tiszta jelenlegi állapotában működő déli pályaudvar már sokkal inkább emelné a napunkat, mint amennyire lehúz magával a mélybe.
Szerintem.
Szerinted?