Otthoni munka az iroda helyett, vagyis home office gyerekkel.
Én tuti, hogy nem tudom ezt a kettőt egyszerre. Igazából semmi egyebet sem tudok csinálni Dávid mellett, csak rá figyelni, vele lenni. Persze, ez az egygyerekes, 40+-os apukák esetében halmozottan hátrányos helyzetből is fakad. Mert nem nagyon érdekel semmi más, ha vele lehetek, és ráadásul fiatalabb koromban sem tudtam ezer felé figyelni úgy, mint az anyukák (a helyzet azóta sem javult).
Szóval itt van ez az új életstílus, amit a koronavírus idézett elő. Szörnyű az egész és mindenkit próbára tesz.
- Ha nem vagy elég gyors, nem jut befőtt a boltban.
- A sorban állás nemzeti sport lett.
- Ha valaki eltüsszenti magát, visszatartod a levegődet a villamoson.
- És ami a legsúlyosabb: úgy tűnik, hogy előbb-utóbb meg kellene tanulnod egyszerre dolgozni és legózni.
Na ez az, ami nekem biztosan nem fog menni. Az otthoni szellemi munka gyerek mellett.
De mit lehet tenni?
Eddig nálunk két családi intézkedés történt:
- Gyakoroljuk, hogy az én drága jó feleségemmel hogyan osszuk fel a napokat munkára és magánéletre úgy, hogy egy időben mindenkinek csak az egyiket szabad választania.
- Baráti, gyerekes családokkal elindult a magánbölcsi szervezése “egyszer nálunk – egyszer nálatok” alapon, és gyorsan lecsaptunk a “bölcsinénire” is, ha tényleg bezárják a műintézményt, nehogy véletlenül munka nélkül maradjon.
Ma hétfő délután van, az új élet első napja. Háááát…
Ez inkább vasárnap volt, mint hétfő.
A délelőtt volt az enyém Dáviddal, a délutánt pedig a munkának szentelem… (most jött be Dávid és elkezdett ugrálni az ágyon, majd a “Húzz-húzz engemet, én is húzlak tégedet…” kezdetű nótára gyújtott rá, a dalt az én pólómba kapaszkodva illusztrálta)
Ismerjük a home officet, ismerjük milyen az, amikor a gyerekkel vagyunk egész nap, olyan is volt már a világtörténelemben, hogy miközben a kis tündér könyörgött, hogy játszunk vele, nekünk el kellett valamit intéznünk. De hogy ez utóbbi hogyan működhet heteken keresztül? Óriási változást és óriási fejlődést követel mindenkitől.
Itt van 5 + 1 dolog, amit most biztosan meg kell tanulnunk, hogy a koronavírus új élethelyzetet teremtett:
- Szülői együttműködés
Szerintem okos, értelmes emberek vagyunk, akik képesek az együttműködésre, csak ez a fránya házasság és szülőség ront el mindent. Na, most extra nyugalom és figyelem fog kelleni, de jót fog tenni mindenkinek. - A másik idejének tiszteletben tartása
Nincs mozgástér, mert kevés van abból a dedikált időből, amiben a munkánkat tudjuk végezni. A saját, gyerekes idejében anyának és apának is egyedül kell megoldania mindent, mert a fal túloldalán egy “munkás” ül, nem egy szülő. - A határok felállítása
Nálunk leginkább a gyereknek kellene megtanulnia, milyen az, amikor anya vagy apa dolgozik. Egyébként a fenti példa ellenére nem megy rosszul, különösen, ha arra gondolok, hogy egy 2,5 éves emberke vajmi keveset ért ebből az egészből. - Koncentrált munkavégzés
Ne áltassuk magunkat. Nem két kávézás és csevej között kell lazán megoldani a nyolc órányi feladatot, hanem koncentráltan max. négy órába zsúfolva. Erre kell most felkészülnünk és vinni nap mint nap. - Pizsama és fegyelem találkozása
Most nem lesznek meg azok a “szerepek és jelmezek”, amelyek a hétköznapokban segítenek minket abban, hogy megérkezzünk a dolgozó felnőtt lelkiállapotunkba. Pizsamában kell tudni fegyelmezettnek lenni.
+1 Kizárni a külső zajokat
Van már a külső zajokat szűrő fülesed? Nem? Akkor mit használsz? Dávid éppen zongorázik. Háromszor, háromszor, háromszor kezdtem újra ezt a mondatot…
Vigyázzatok magatokra és legyetek nagyon türelmesek. Mondom: tü-rel-me-sek!!!
Mert ez a helyzet bár nagyon rossz és nehéz, nagy lehetőséget is rejt magában, hogy végre változzunk azokban a dolgokban, amikről a lelkünk mélyén mindig is sejtettük, hogy szükséges lenne jobbá tenni őket a magunk és szeretteink boldogságáért.